Nagy igazságot hordoz magával ez a kijelentés. Köztudott az a
tény, hogy gyermekeink mindenben leutánozzák a szüleiket:
viselkedésformákat sajátítanak el, beszédstílust, az
arckifejezéseket, mimikákat és még sorolhatnám. A másik tény,
amit már kevesebben mernek elismerni, hogy a gyerek túllát a
viselkedésen, egyenesen a szülő lelki világába, képes megérezni
a szülő lelki egyensúlyi állapotát, ha boldog, örül, vagy ha
szorong, fél. Ezeket az érzelmi állapotokat a gyermek különböző
képpen kódolhatja, ahogy az ő információi alapján képes erre.
Tudni kell, hogy 6-7 éves korig az irracionális, kevésbé logikus
gondolkodás jellemző a gyerekekre és ezért nem képesek helyesen
kiértékelni az érzelmi állapotokat, így majd azt a mintát
fogják alkalmazni, amit bemutattak előttük, amit láttak. Ha
bizonyos helyzetekbe mi elveszítjük a türelmünket, ők is
türelmetlenek lesznek velünk szemben, másokkal szemben. Ha mi
kiabálunk vele, vagy másokkal, ő is így fog reagálni, amikor nem
tetszik neki valami. Ha csapkodunk, ő is így fog reagálni. Ha
szétszórtak vagyunk, őt se fogja érdekelni a pontosság. Ha mi
kiegyensúlyozottak vagyunk, ő is az lesz. Ha mi sokat nevetünk, ő
is vidám lesz. Ha előtte rosszakat beszélünk másokról, ő is
kinyílvánítja szeretetlenségét. Ha sokat panaszkodunk,
elégedetlenek vagyunk, az ő vágyait se fogjuk tudni soha
kielégíteni. Stb...
Tehát előbb a magunk lelkivilágát kell pontra tegyük, hogy ez
visszahathasson gyermekeinkre. Sokszor elszörnyedek amikor látom
mennyire nagy hatással vagyok gyermekemre, amikor a rossz pontjaimat
utánozza. De ugyanakkor örülök, mert tudatosul bennem miben kell
javítsak, mit nem csinálok jól. Tanulhatunk tőllük és kijavítva
a hibát meg lesz a jutalom.
A 2-3 év körüli gyerekek érzelmi kontrollja alacsony, hamar
dühbe gurulnak, hisztiznek, sírnak és ilyenkor a legtöbb szülő
tanácstalan, mit is tegyen, hogy viszonyuljon ehhez. A legbölcsebb
dolog, ha higgadtak maradunk, és megbeszéljük a dolgokat. Hogy ez
sikerüljon előbb a szülő meg kell értse mi is folyik le a
gyermekben, mi váltotta ki a hisztit, fontos a tisztán látás, a
jó lelkiállapot és aztán indulhat a dolog tiszázása a
megbeszélés által. Ez a beszélgetés rá kell villágítson a
gyermek érzelmeire, tudatosítsuk vele mit is szeretett volna,
fejezzük ki megértésünket, de magyarázzuk meg neki a helyes
viselkedést is abban a helyzetben, hogy hogy lehetne másképp
megoldani azt amit ő szeretne, és ezzel rávezetjük a probléma
megoldásra is és növeljük az érzelmei felett való önkontrollt.
Megjegyzem ez csak akkor fog működni, ha a szülő képes helyesen
viszonyulni a helyzethez, ő is képes megőrízni a kontrollt
érzelmei felett, kiegyensúlyozott, szeretetteljes tud maradni. És
akkor a siker garantált.
Ha gyakoroljuk ezt a módszert, kb. 8-10 éves korig, olyan
gyermekeket nevelünk, akik képesek lesznek uralkodni magukon,
helyesen fogják megoldani a problémáikat, racionálisan fognak
gondolkodni és ők is ezt a megbeszélős, átértékelős stílust
fogják gyakorolni velünk szemben és másokkal szemben. Én már
tapasztalom a fiamnál. Sokszor mondja: „Anya, gyere beszéljük
meg!” :)
A gyermekeink boldogsága nem csak ezen múlik, de az első 7 évben
igencsak nagy hatással van rájuk mit látnak tőllünk. Ha egy
családban béke, nyugodt légkör van, szeretik egymást, tudnak
helyesen kommunikálni egymással a gyerek ezt megjegyzi magának és
ezt fogja ő is gyakorolni.
Legyünk hát példák gyermekeink előtt. Elősszor dolgozzunk azon,
hogy mi legyünk boldogok és ez nyilvánuljon meg viselkedésünkben
és családjainkban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése