A szobatisztaságról

Nagyon sok elméletet lehet hallani a szobatisztaságról, hogy mikor kell elkezdeni a bilire szoktatást, mikor érik meg erre a gyerek, stb. Viszont nagyon nehéz eldönteni, hogy melyik elmélet közül válasszon az ember, melyik is a legjobb.
Soha nem féltem attól, hogy a mi estünkbe, a fiamnál, esetleg nehezen menne majd a dolog. Szóvá is tettem ezt sokaknak, mikor erről beszélgettünk. Egyesek kíváncsian várták a beszámolómat, hallva az elveimet, hogy fog e sikerülni a szobatisztaság a fiamnál, úgy ahogy én tervezem. Láss csodát, sikerűlt!
A következő sorokban pedig leírom a tapasztalataimat, az elméletemet, ami szerintem a te gyerekednél is be fog válni.
A fiam kb. nyolc hónapos volt amikor bilit vásároltam. A fürdőszobába tartottuk, és először ruhástól ültettem a bilire, biztatva, hogy ő is pisilhet a bilibe, mint anya vagy apa a WC-be. Nagyon fontos, hogy mi szülők ne legyünk görcsösek, illetve ne izguljunk, hogy most rá ül e a gyerek vagy se, nem szabad erőltetni sem, ha idegenkedik tőle. Hagyjuk, hogy nézegesse, mutassuk be, hogy mire való, milyen figurák vannak rajta. Itt megjegyeznem, hogy nem ajánlom a szuper zenélős és túl csicsás biliket, mert az csak elvonja a gyerek figyelmét arról, hogy mire is használjuk, és csak azért akar majd bilire ülni, hogy szórakoztassa magát.
A fiam első alkalommal megkedvelte a bilit, szivesen ült rajta. Ezután minden alkalommal mikor én mentem WC-zni vittem őt is magammal (de ruhástól ültettem a bilire). Ennek az a célja, hogy tanulja meg, hogy a WC-zés természetes dolog, szokja a helyzetet és mikor megérik a szobatisztaságra, ne legyen számára idegen a bili.
Sokan ahogy megtanul ülni a gyerek teszik bilizni, remélve, hogy hamar szobatiszta lesz a gyerek. Örülnek a korai teljesítménynek, ez nem is rossz mert kevesebb lesz az elhasznált pellus, de sok esetben ez a korai teljesítmény nem még mutatkozik és a gyerek nem lesz hajlandó bilire ülni sem. Elárulom azért van akinél beválik ez, de csak azoknál a gyerekeknél akik hamar érnek, és nem azért lesznek hamar szobatiszták mert korán úgy voltak szoktatva. Különben is a lányok egy-másfél éves korukba képesek érzékelni a vizeletürítést, a fiúk másfél és két éves korukba, de az ilyen gyerekek ritkák. Az sem késő, ha egy gyerek 3 éves korára lesz szobatiszta. De minden szülő minél előbb szeretné. Hidd el ez a te hozzáálásodtól is függ!
Miután a gyerek megbarátkozott a bilivel, levehetjük a pellust is és biztathatjuk, hogy ő is csorgassa a bilibe a pisit. Vagy ha a gyereken észrevesszük, hogy kell kakáljon, akkor is bátoríthatjuk, hogy a bilibe végezze a dolgát. Mellé ültethetjük a kedvenc állatait, hogy ők majd figyelik, hogy milyen ügyes, megtapsoljuk, ha sikerült produkáljon valamit. Ez még mind a szoktatás része, de még nem jelnti azt, hogy a gyerek érzékeli, vagyis tudja szabályozni a vizelet visszatartást, vagy a székletürítést.
Az első jel, hogy a gyerek megérett a szobatisztaságra, hogy reggel száraz a pellus, vagy déli alvás után, és kezdi mondani, hogy pisilik a pellusba, vagy jelzi valamilyen módon, hogy kell ürítsen. Miután észrevetted ezeket a jeleket ne félj, hanem bátran határozd el, hogy többet nem teszel neki pellust. Ehhez a legalkalmasabb évszak a nyár, mert akkor egy szál bugyiba lehet a gyerek, kimehettek az udvarra, utcára és simán el tudja végezni a dolgát.
A fiamnál mikor észrevettem ezeket a jeleket nem határoztam el röktön magam, mert az időm nem engedte meg, hogy állandóan mellette legyek, mások is vigyáztak rá és nem akartam neheziteni a mások dolgát. Amint teljesen rá tudtam szánni erre az időmet, többet nem tettem neki pellust. Az első két nap a parketre és a szőnyegre is került pisi meg kaki, de tudtam, hogy nem olyan egyszerű neki egyből a bilit használni, mikor eddig simán engedhette a pellusba. Megegyeztem vele, hogy minig szóljon mikor kell pisiljen, kakiljon, megértette és szólt is csak eleinte nem tudta tartani eléggé és mire a bilire ült volna, bepisilt. Ilyenkor nem szabad hogy idegeskedj, kiabálj vele, hogy miért nem szólt előbb, hanem türelmesen el kell magyarázni neki, hogy a földre semmi képp se szabad engedni, csak a bilibe, esetleg elmondhatod, hogy szomorú leszel miatta, mocskos lesz a szőnyeg, a bugyja és nem lesz mit felvegyen, de csak szépen.
A második nap vége fele sikerült a fiamnak nem a szőnyegre pisilni. Nagy volt az öröm, meg is volt dícsérve, ez jól esett neki, hogy milyen nagy teljesítményt nyújtott. A következő napokba egyre többször pisilt a bilibe mint mellé. Egy hét után egészen szobatiszta lett, még éjjelre se engedte, hogy pellust tegyek, és nem is pisilt be eddig csak kétszer. Ez úgy működik, hogy lefekvés előtt pisilik, éjjel pedig felébred ő (egyszer, de volt olyan, hogy meg se ébredt) és akkor bilire teszem, meg reggel is.
Sokaknál a kakálás okoz gondot, mert a gyerek lehet fél, vagy nem tekinti természetesnek ezt a folyamatot. Nállunk úgy müködött, hogy első perctől kezdve, ez a dolog is természetesnek volt bemutatva előtte, nem szörnyülködtem, hogy milyen büdös, vagy hasonlók. Ahogy nem még tettem pellust, volt két alkalom, hogy a bugyiba kakált, de aztán megmagyaráztam, hogy ezt is a bilibe kell engedni, és mikor észrevettem, hogy szorítaná vissza, gyorsan a bilire ültettem, először nem igazán sikerült, de másik nap igen. A sikerélmény nagy volt és szerintem az késztette a továbbiakban, hogy a bilibe végezze ezt is. Azt semmi képp se ajánlom, hogy visszatedd a pellust, hogy abba kakiljon, mert akkor nagyon nehezen fogja megtanulni, hogy a bilibe sokkal egyszerübb és kellemesebb.
Sok türelmet és kitartást kívánok ebben az ügyben is, ha kérdéseid vannak szivesen válaszolok, segítek, ha kell.