A világra születés az újszülöttnek a magzati védelem biztonságának megszünését jelenti, ahol minden szükségletei ki voltak elégitve, ugyanakkor elkezdődik a megismerés kezdete az új környezetbe.
Az első hónapokba a baba felfedezi, hogy a sirás a legjobb kifejezési mód számára. Ez egy fontos periódus a fejlődésében, ami segiti az új környezethez való alkalmazkodásban és értelmezhetjük úgy is, hogy a sirás egy kommunikálási forma a baba részéről. Jelzi, ha éhes, ha fáj valahol, ha tisztába kell tenni, ha melege van, ha nem tetszik neki valami, stb. Az anya, ha figyel a jelzésekre lassan kiismeri a baba sirását, hogy mikor mit kér a pici.
Szeretném megjegyezni, hogy az ugynevezett görcsök ebben a korban annak köszönhetőek, hogy a baba túl sok információnak van kitéve egyszerre, sokan jönnek, mennek körülötte és ez ingerlékenységet, nyugtalanságot vált ki belőle, amit a sirással ki is fejez. A szülő feladata, hogy próbálja megnyugtatni, biztonságérzetet nyújtani és semmi képp se veszitse el ilyenkor a türelmét, ne legyen stresszes, mert az csak fokozná a baba nyugtalanságát (a kicsik nagyon érzik mikor milyen lelkiállapotba van a szülő).
A baba első három életévében nagyon fontos szerepe van a gyerek anyához, vagy legközelebbi gondozójához való kötődésnek. A szülő mindig elérhető kell legyen a gyerek számára, a gyereknek ő jelenti a biztonságot, védelmet, akihez bármikor mehet, aki mindig kész betölteni a szükségeit. Ha ezt nem tapasztalja meg a későbbiekben gondjai lesznek.
A mai világban nagyon elterjedt, hogy sokan külön szobába teszik a pár hónapos kis csecsemőt (én is), de erre vigyáyni kell, ha a baba sir akkor inkább ne tegyük külön.
Miért is ne hagyjuk sirni? Sokan azt tartják, hogy hadd tanuljon meg a gyerek önálló lenni és tanulja meg, hogy egyedül kell aludni, ha sir eleinte, majd egy két éjjel után nem fog, nem kapatjuk el.
Az az igazság, hogy a gyerek egy két nap alatt, vagy egy hét mulva megtanulja, hogy ne sirjon, mert úgy sincs értelme, nem jön hozzá senki, de egyáltalán nem tanul önállóságot, hanem azt tanulja meg, hogy nem segitenek neki. A kutatások azt bizonyitják, hogy ezek a gyerekek sokkal szorongóbbak lesznek, kevésbé alkalmazkodók, alacsony az önértékelésük, kerülő személyiségüek, mindig függnek másoktól és zárkozottabbak. Régebb azt tartották, hogy a sirás hasznos a tüdő fejlődésében, ezt viszont a nemrégi kutatások teljesen elutasitják, ugyanis megfigyelték, hogy a sirás több szempontból is negativan hat a szervezetre (megnő a sziv ritmus, a vérnyomás, agy károsodást, szivműködési zavart okoz).
A kutatók azt tartják, hogy a szülő annyiszor kell válaszoljon a gyerek hivására, ahányszor kéri ( a szoptatásra is igaz), mert a gyerek nem születik azzal a képeséggel, hogy feldolgozza, megértse a számára zavaros környezet ingereit, ehhez neki segitségre van szüksége, kell aki megnyugtatsa, eligazitsa, megvigasztalja. És akkor ő ahhoz a személyhez fog húzodni mindig amikor zavart a lelki nyugalmi állapota, hogy megnyugtatsa magát és megtalálja lelki egyensúlyát.
Ha az anya nyitott és érzékeny a gyerek jelzéseire, a gyerek megtanulja, hogy szeretetre méltó, hogy bizhat a környezetében, más emberekben, megtanulja, hogy az anya egy biztos alap, akitől kiindulhat a környezetet felfedezni és ha veszélyt, bizonytalanságot észlel, mindig van hova menni segitséget kérni, megnyugodni és akihez igazodni. Ezek a gyerekek önállóbbak, függetlenek, jó kapcsolatteremtők, jó önértékelésü, kellemes személyiségü emberek lesznek.
Kivánom, hogy találd meg a legjobb módszert a jó gyerek-szülő kapcsolat kialakitásához. A gyereked lelki fejlődése függ ettől. Rajtad múlik, milyen embert faragsz belőle.
Sok bölcsességet!
