A gyerekek fejlődése 0-7 éves korig

Minden szülő szeretné, hogy kiegyensúlyozott lelki világa legyen a gyerekének, egészségesen fejlődhessen fizikailag, értelmileg és érzelmileg is. Ahhoz, hogy mindez így történjen, nagyon sok energiát, odafigyelést, törődést igényel részünkről és sokszor mégis akadnak problémák.

A gyereknek a tanulás gyerekjáték, szó szerint. A játszás során tanulnak és fejlődnek. Fontos, hogy aktív és inger gazdag környezetbe nőjjenek fel.

A gyerekek fejlődését hasonlíthatjuk egy fa életéhez. Az alapvető és rész képességek (fizikai, emocionális, szociális, kognitív, kommunikáció) a fa gyökérbe helyezkednek el. Később ahogy növekszik a fa megjelennek az első ágak, ezek jelképezik a komplexebb képességeket (beszéd, értelmes gondolkodás, írás, olvasás, kapcsolatteremtés), aztán ahogy öregebb lesz a fa megjelennek még komplexebb képességek (idegen nyelv ismerete, stb). Ha egy fa nem növekszik jól, vagy sérült az ága, a kertész gondosan megvizsgálja és a gyökerét kezdi kezelni. A gyerek fejlődése szempontjából is hasonló a helyzet. Ha problémák adódnak a gyerek beszédében, gondolkodásában, írás, olvasás elsajátításban, identitás, kapcsolatteremtés területén az alapokhoz kell visszamenni, és megkeresni, hogy hol nem volt eléggé megalapozva, stabilan meggyökerezve az illető alapvető képesség.

Szeretném bemutatni röviden, mindegyik alapvető képességnek a jellemzőit és miért fontos, hogy meglegyenek a gyereknél.

• Fizikai fejlődés: Központi része minden tanulási folyamatnak. Egy aktív és egészséges életstílus kialakulását eredményezi egész életre és egy egészséges fizikai állapotot, energiát, egyensúlyt és ellenálló képességet biztosít a gyereknek. A mozgásos fejlődés kapcsolatban van a beszéd fejlődésével, a kognitív kapacitással, a szociális képességekkel, emocionális fejlődéssel.
  - nagy mozgások: az egész test mozgásaira vonatkozik (helyváltoztatás, kezek forgatása, járás, ugrálás, szaladás, stb,). Ezek a képességek segítségével koordonálja a gyerek a test izmait, fejlődik az izomerő.
  - finom mozgások: a végtagok izmainak összehangolására képes ezzel a képességel a gyerek (tárgyak megfogása, rajzolás, ragasztás, evés, ivás, be és ki gombolkozás, dugó kicsavarása, csavarhúzó használata).
  - szenzorio- motoros képességek: az érzékszervek használatát jelenti a mozgások irányításában (hallja, hogy kopognak és kinyítja az ajtót, a látott tárgy után nyúl).
• Szocio-emocionális fejlődés: A két képsség nem fedi egymást, de elválaszthatatlan a gyerekek helyes fejlődése szompontjából.
  A szociális képesség eszenciális a gyerek fejlődésében és a tanulás folyamatában. Fontos, hogy figyelmet és érdeklődést mutasson a világ iránt (hangok, ingerek megkülömböztetése- így kritikát tud alkotni), megtanuljon bízni, közreműködjön másokkal, kapcsolatba lépjen felnőttekkel és vele egykorúakkal. Ide tartozik a kapcsolatok kialakítása (barátság, megtanulja, hogy tartozzon egy csoporthoz: család, óvoda, stb.), meg kell lássa a személyek közötti külömbségeket és el kell fogadja ezeket, közreműködjön másokkal, tiszteletbe tartsa a szabályokat, mások vágyait, döntéseit.
  Az emocionális képességek helyes énkép felépítését, a gyerek önmagáról alkotott képét, az érzelmei kontrolálását, kifejezését, szabályozását, mások megértését jelentik. Ezek a képességek döntőek a tanulás, motiváció szempotjából és szerepet játszanak az érdeklődési kör kialakulásában.
• Kommunikációs képességek: révén a gyerek jobban ki tudja fejezni saját magát. Ide tartozik a mások meghallgatása, megértése, beszéd fejlődése, kommunikálás (verbális és nonverbális), kifejező képesség, megkülömböztető képesség (számok, betük), a beszélt szöveg üzentetének tudatosítása (ha kérsz tőle valamit, oda viszi), az íráselsajátítás és olvasás alapjai.
• Kognitív képességek: A gondolkodási képességet értjük ez alatt (az információ felvétele, feldolgozása, tárolása, leadása), hogy képes a gyerek összehasonlítani új információkat azzal, amit már tud. Felfedezi a környezetét, magába foglalja a verbális és nem verbális képességeket, a probléma megoldást, megértést, logikai gondolkodást, vizuális percepciót (tudatosítás, számolás, szelektálás, tárgyak megkülömböztetése a hasonlóság, szín, forma alapján), figyelem, térlátás, beszéd, memorálás.
  Ezek az alapok, ha nincsenek jól megyökerzeve akkor problémák adódhatnak a későbbiekk során a fejlődés folyamatában. Például, ha egy 6 éves gyerek jól tud beszélni, könnyen alakít ki kapcsolatokat, éretlmesen gondolkodik, gazdag a szókincse, a felolvasott mesét jól érti, látszólag minden rendbe van, csak az a gond, hogy nem szeret rajzolni, mert mindig a kör helyett szögletet sikerül rajzoljon, a kígyóvonal remeg, ezért nem is szeret rajzolni, és annyit vehetünk még észre nálla, hogy mikor tárgyak után nyúl, sokszor nehézségei vannak, hogy megtalálja a keresett tárgyat, a barátait soha nem fedezi fel önállóan a gyerekcsoportban. A szemészeti vizsgálat eredménye negatív, akkor mégis mi lehet a gond. Egy édesanya okkal agódhat, hogy hogy fog a gyerek teljesíteni az iskolába az írás elsajátításban, olvasásban, hogy fog lemásolni a tábláról dolgokat, ha semmit nem vesz észre önállóan. Ha pszichológiai vizsgálatnak vetjük alá, akkor valószínűleg a jó intelligenciájú gyereknek részképesség-gyengesége van. Nem képes egy összetett képből a részletet kiemelni, ezért az is nehéz neki, hogy szeme és keze mozgásit összehangolja, azért vallott kudarcot a rajzoláskor is. Ha így engedné egy szülő iskolába a gyerekét biztos, hogy kudarcélmény következne be már az első naptól kezdve és a gyerek hiába jó intelligenciájú nem tudná jó eredménnyel bevégezni az első osztályt.
  Ezt a példát azért írtam le, hogy felhívjam a figyelmet az alapvető- és rész- képességek helyes megalapozására, fejlesztésére. Nagyon fontos, hogy szemmel tartsuk a gyerek fejlődését minden területen és tudjuk, hogy milyen életkorban mi várható el egy gyerektől. Fontos az, hogy sokat játszodjunk együtt, főleg olyan játékokat amik ezeket az alapvető- és rész- képességeket fejlesztik.
  Ha jó alapon vannak, jól meggyökereznek, nem lesz gond a későbbiek során, a gyerek helyt fog állni minden területen, jó kapcsolatokat fog kialakítani és érzelmileg is jól fogja tudni kezelni ezeket és saját maga érdekei összhangba lesznek a környezetével, értelmes, céltudatos felnőtt válik belőle.
  A mai világba sajnos sok szülő nagyon elfoglalt és kevesebb idő jut a gyerekekkel való foglalkozásra, de bátorítok mindenkit, hogy komolyan vegye a 0-7 évés periódust a gyermeke életében, mert döntő az élete alakulásában.
  
  
   
  Szeretném felajánlani a részvételi lehetőséget minden szülö és gyereke számára a gyerekek fejlődését stimuláló, optimizáló programon, ami játszáson alapul és a fent említett alapvető- és rész- képességeket célozza meg. Életkorokként történik a foglalkozás, egy óra hetente, minden gyereknek ajánlott.
  Hétfő: 7-6 év, kedd: 5-4 év, szerda: 3-1,5 év (időpont: 17-18), péntek: 1,5-0 év (időpont: 15:30-16:30). Ára: 10 Ron.

A szobatisztaságról

Nagyon sok elméletet lehet hallani a szobatisztaságról, hogy mikor kell elkezdeni a bilire szoktatást, mikor érik meg erre a gyerek, stb. Viszont nagyon nehéz eldönteni, hogy melyik elmélet közül válasszon az ember, melyik is a legjobb.
Soha nem féltem attól, hogy a mi estünkbe, a fiamnál, esetleg nehezen menne majd a dolog. Szóvá is tettem ezt sokaknak, mikor erről beszélgettünk. Egyesek kíváncsian várták a beszámolómat, hallva az elveimet, hogy fog e sikerülni a szobatisztaság a fiamnál, úgy ahogy én tervezem. Láss csodát, sikerűlt!
A következő sorokban pedig leírom a tapasztalataimat, az elméletemet, ami szerintem a te gyerekednél is be fog válni.
A fiam kb. nyolc hónapos volt amikor bilit vásároltam. A fürdőszobába tartottuk, és először ruhástól ültettem a bilire, biztatva, hogy ő is pisilhet a bilibe, mint anya vagy apa a WC-be. Nagyon fontos, hogy mi szülők ne legyünk görcsösek, illetve ne izguljunk, hogy most rá ül e a gyerek vagy se, nem szabad erőltetni sem, ha idegenkedik tőle. Hagyjuk, hogy nézegesse, mutassuk be, hogy mire való, milyen figurák vannak rajta. Itt megjegyeznem, hogy nem ajánlom a szuper zenélős és túl csicsás biliket, mert az csak elvonja a gyerek figyelmét arról, hogy mire is használjuk, és csak azért akar majd bilire ülni, hogy szórakoztassa magát.
A fiam első alkalommal megkedvelte a bilit, szivesen ült rajta. Ezután minden alkalommal mikor én mentem WC-zni vittem őt is magammal (de ruhástól ültettem a bilire). Ennek az a célja, hogy tanulja meg, hogy a WC-zés természetes dolog, szokja a helyzetet és mikor megérik a szobatisztaságra, ne legyen számára idegen a bili.
Sokan ahogy megtanul ülni a gyerek teszik bilizni, remélve, hogy hamar szobatiszta lesz a gyerek. Örülnek a korai teljesítménynek, ez nem is rossz mert kevesebb lesz az elhasznált pellus, de sok esetben ez a korai teljesítmény nem még mutatkozik és a gyerek nem lesz hajlandó bilire ülni sem. Elárulom azért van akinél beválik ez, de csak azoknál a gyerekeknél akik hamar érnek, és nem azért lesznek hamar szobatiszták mert korán úgy voltak szoktatva. Különben is a lányok egy-másfél éves korukba képesek érzékelni a vizeletürítést, a fiúk másfél és két éves korukba, de az ilyen gyerekek ritkák. Az sem késő, ha egy gyerek 3 éves korára lesz szobatiszta. De minden szülő minél előbb szeretné. Hidd el ez a te hozzáálásodtól is függ!
Miután a gyerek megbarátkozott a bilivel, levehetjük a pellust is és biztathatjuk, hogy ő is csorgassa a bilibe a pisit. Vagy ha a gyereken észrevesszük, hogy kell kakáljon, akkor is bátoríthatjuk, hogy a bilibe végezze a dolgát. Mellé ültethetjük a kedvenc állatait, hogy ők majd figyelik, hogy milyen ügyes, megtapsoljuk, ha sikerült produkáljon valamit. Ez még mind a szoktatás része, de még nem jelnti azt, hogy a gyerek érzékeli, vagyis tudja szabályozni a vizelet visszatartást, vagy a székletürítést.
Az első jel, hogy a gyerek megérett a szobatisztaságra, hogy reggel száraz a pellus, vagy déli alvás után, és kezdi mondani, hogy pisilik a pellusba, vagy jelzi valamilyen módon, hogy kell ürítsen. Miután észrevetted ezeket a jeleket ne félj, hanem bátran határozd el, hogy többet nem teszel neki pellust. Ehhez a legalkalmasabb évszak a nyár, mert akkor egy szál bugyiba lehet a gyerek, kimehettek az udvarra, utcára és simán el tudja végezni a dolgát.
A fiamnál mikor észrevettem ezeket a jeleket nem határoztam el röktön magam, mert az időm nem engedte meg, hogy állandóan mellette legyek, mások is vigyáztak rá és nem akartam neheziteni a mások dolgát. Amint teljesen rá tudtam szánni erre az időmet, többet nem tettem neki pellust. Az első két nap a parketre és a szőnyegre is került pisi meg kaki, de tudtam, hogy nem olyan egyszerű neki egyből a bilit használni, mikor eddig simán engedhette a pellusba. Megegyeztem vele, hogy minig szóljon mikor kell pisiljen, kakiljon, megértette és szólt is csak eleinte nem tudta tartani eléggé és mire a bilire ült volna, bepisilt. Ilyenkor nem szabad hogy idegeskedj, kiabálj vele, hogy miért nem szólt előbb, hanem türelmesen el kell magyarázni neki, hogy a földre semmi képp se szabad engedni, csak a bilibe, esetleg elmondhatod, hogy szomorú leszel miatta, mocskos lesz a szőnyeg, a bugyja és nem lesz mit felvegyen, de csak szépen.
A második nap vége fele sikerült a fiamnak nem a szőnyegre pisilni. Nagy volt az öröm, meg is volt dícsérve, ez jól esett neki, hogy milyen nagy teljesítményt nyújtott. A következő napokba egyre többször pisilt a bilibe mint mellé. Egy hét után egészen szobatiszta lett, még éjjelre se engedte, hogy pellust tegyek, és nem is pisilt be eddig csak kétszer. Ez úgy működik, hogy lefekvés előtt pisilik, éjjel pedig felébred ő (egyszer, de volt olyan, hogy meg se ébredt) és akkor bilire teszem, meg reggel is.
Sokaknál a kakálás okoz gondot, mert a gyerek lehet fél, vagy nem tekinti természetesnek ezt a folyamatot. Nállunk úgy müködött, hogy első perctől kezdve, ez a dolog is természetesnek volt bemutatva előtte, nem szörnyülködtem, hogy milyen büdös, vagy hasonlók. Ahogy nem még tettem pellust, volt két alkalom, hogy a bugyiba kakált, de aztán megmagyaráztam, hogy ezt is a bilibe kell engedni, és mikor észrevettem, hogy szorítaná vissza, gyorsan a bilire ültettem, először nem igazán sikerült, de másik nap igen. A sikerélmény nagy volt és szerintem az késztette a továbbiakban, hogy a bilibe végezze ezt is. Azt semmi képp se ajánlom, hogy visszatedd a pellust, hogy abba kakiljon, mert akkor nagyon nehezen fogja megtanulni, hogy a bilibe sokkal egyszerübb és kellemesebb.
Sok türelmet és kitartást kívánok ebben az ügyben is, ha kérdéseid vannak szivesen válaszolok, segítek, ha kell.

TV: veszélyben a gyerekek!

Ma szinte minden családban megtalálható a TV. Több egymásnak ellentmondó véleményt lehet hallani a televízióról, de leginkább negatív vádak érik. Felmerűl bennünk a kérdés, hogy tanít-e vagy butít, informácíót nyújt vagy összezavar, útba igazít vagy manipulál, szórakoztat vagy szorongást kelt, és sorolhatnám. Hallottam egy olyan kijelentést a TV-ról,  hogy „az emberíség megrontója”, és egyet is értek ezzel.

A legnagyobb kárt a gyerekekben okoz, de mi felnőttek se kerülhetjük ki a negatív hatásait, amit szinte észre sem veszünk.

Sajnos nem ismerek olyan szülőt, aki eltíltotta volna a gyerekétől a TV-t, legalább 3-4 éves korig. Szinte minden szülő megragadja a TV által felkínált gyerek műsorokat, abban a jó hiszembe, hogy az majd segít a gyereke fejlődésében, gondolkodásában, a vizuális fejlődésben, a beszédben. Ez egyáltalán nem igaz, nincs igazolva orvosilag és pszichológiailag se, hogy ezek a műsorok pozítiv hatást gyakorolnának a kognítiv fejlődésre. A gyerekek legalább 6-7 éves korig nincsenek azon a fejlődési szinten, hogy a televizióban láttakat, a fikciót elkülönítsék a valóságtól. A legjobb fejlesztő módszer a gyerek fejlődésére, a fejlődés bármilyen területén a játék. Az igaz, hogy érzelmi síkon elkezdenek hamarabb fejlődni, de ez nem azt jelenti, hogy emocionálisan készen állnának erre, és ennek köszönhető, hogy folyamatosan csökken a gyermeki és felnőtti világ közötti külömbség, ez csorbítja a felnőttek tekintélyét és befolyását.

Mióta a gyerekek életében a játszást felváltotta a TV nézés, azóta figyelhető meg a tanárokkal és másokkal szembeni nagymértékű tiszteletlenség is, ha egy 8 éves gyereket megpróbálsz rendreutasítani ritka eset, hogy szót is fogad.

Sok szülő, míg a gyereke TV-t néz, addig végzi a dolgát, kávézik, pihen vagy épp így eszik jól a gyerek. Ez sem helyes!

Röviden leírom milyen változást okoz az agy fejlődésében a TV nézés és hogyan befolyásolja a gyereket a személyiség fejlődésben. Már a heti egy óra TV nézés is változást eredményez az agy méretét illetően.

Az első két életévben az agy mérete megtriplázódik, az átlag 333 grammról 1 kg-ig. A növekedését befolyásolják a külső stimulációk, az első élettapasztalatok, mennyire van foglalkozva a gyerekkel. Az agyban az új dolgok tanulásával neuronok és új szinapszisok, kötések képződnek, amik lehetővé teszik, hogy a gondolkodás, fejlődés egyre magasabb szintjére jusson.

„Az agynak a TV olyan, mint egy előre megemésztett táplálék” (Dr. Sanda Gancervici, gyerekorvos). Az agy a TV nézés közben előre elkészített információhoz jut, nem kell új szinapszist képezzen, passzív résztvevő. Ezzel egyértelmű, hogy miért nem fejlődhet semmien TV műsor hatására az agy. Nagyon sok kutatás is bizonyítja ezt a tényt.

Megfigyelték, hogy azok a gyerekek akik TV-t néznek a beszédfejlődésben lemaradnak, mert miközben nézik a TV-t nem kommunikálnak senkivel, nem gyakorolja a saját nyelvét, vagy hibásan beszél.

A TV egy álomvilágot mutat be, torzítva a valóságot, aminek egy ideig részese lehet a gyerek, és ez alapján kezdik kialakítani az értékrendjüket, ezen információ segíti eligazodni őket a világba.

Felsorolom a legszembetűnőbb káros hatásokat a gyerekekre nézve, ami a TV nézésnek köszönhető:

• elveszítik az elvont gondolkodás képességét,
• gyengébben teljesítenek a memória tesztekben és az olvasás területén, a figyelem megosztásuk gyengébb és a koncentráló képességük is,
• függőséget okoz (el sem lehet venni őket a mese elől),
• befolyásolja a vegetatív és endokrin idegrendszert,
• figyelmes hallgatásra képtelenek lesznek, nem tudja hosszú ideig fenntartani a figyelmét, kevésbé érti meg a beszédben, orálisan elhangzottakat, képtelen visszamondani amit hallott,
• a TV nézés meghatározó tényező a hiperaktivitás, agresszivitás, álmatlanság, ingerlékenység megjelenésében,
• összefüggéstelenebb a fogalmazása szóban és írában is, 
• rombolja a motivációt, kreativitást.

A szülők nagyobb figyelmet kellene fordítsanak a TV nézés hátrányaira és tegyenek is ellene. Mint szülő te tudod jó irányba befolyásolni a gyermekeidet az egészséges fejlődésbe: a több mozgásra ösztönözni, egészséges táplálkozásra nevelni, helyesen beilleszkedni a környezetébe, megtanítani neki dolgokat, az élet igazságaira nevelni stb. A gyerekek abban a fejlődési szakaszba vannak, amikor felépűl, megerősödik a csontozatuk, izomzatuk és ezt elegendő mozgással érik el. Ha sokat ül a TV előtt, passzív lesz, ellustul.

Sajnos sok gyereket a TV nevel. Még az ártatlannak tűnő mesében is megfigyelhetjük az irigységet, az elégedetlenséget, agressziviást. Sok szülő nem érti miért viselkedik agressziven a gyereke, miért nem fogad szót, miért visszahuzódó, miért nem tud figyelni órán, miért nem tud ülni egy percet egyhelyben...Tegyél egy próbát: tiltsd el a TV elől. Vagy, ha mégse tudsz parancsolni ebben, akkor legalább ülj mellette TV nézés közbe és magyarázd a láttakat.

A gyereked ne a TV-ből szerezzen magának példaképet, hanem tegyél érte, hogy te, mint édesanyja vagy édesapja lehess, akire felnéz és akit követni akar.

Ha hasznosnak találod ezt a bejegyzést, megoszthatod másokkal is, abban a reményben, hogy elindítassz valakit a változás irányában, a gyermeke fejlődésének helyes irányba terelésébe.

Hagyjuk e sirni a gyereket vagy ne?

A világra születés az újszülöttnek a magzati védelem biztonságának megszünését jelenti, ahol minden szükségletei ki voltak elégitve, ugyanakkor elkezdődik a megismerés kezdete az új környezetbe.

Az első hónapokba a baba felfedezi, hogy a sirás a legjobb kifejezési mód számára. Ez egy fontos periódus a fejlődésében, ami segiti az új környezethez való alkalmazkodásban és értelmezhetjük úgy is, hogy a sirás egy kommunikálási forma a baba részéről. Jelzi, ha éhes, ha fáj valahol, ha tisztába kell tenni, ha melege van, ha nem tetszik neki valami, stb. Az anya, ha figyel a jelzésekre lassan kiismeri a baba sirását, hogy mikor mit kér a pici.

Szeretném megjegyezni, hogy az ugynevezett görcsök ebben a korban annak köszönhetőek, hogy a baba túl sok információnak van kitéve egyszerre, sokan jönnek, mennek körülötte és ez  ingerlékenységet, nyugtalanságot vált ki belőle, amit a sirással ki is fejez. A szülő feladata, hogy próbálja megnyugtatni, biztonságérzetet nyújtani és semmi képp se veszitse el ilyenkor a türelmét, ne legyen stresszes, mert az csak fokozná a baba nyugtalanságát (a kicsik nagyon érzik mikor milyen lelkiállapotba van a szülő).

A baba első három életévében nagyon fontos szerepe van a gyerek anyához, vagy legközelebbi gondozójához való kötődésnek. A szülő mindig elérhető kell legyen a gyerek számára, a gyereknek ő jelenti a biztonságot, védelmet, akihez bármikor mehet, aki mindig kész betölteni a szükségeit. Ha ezt nem tapasztalja meg a későbbiekben gondjai lesznek.

A mai világban nagyon elterjedt, hogy sokan külön szobába teszik a pár hónapos kis csecsemőt (én is), de erre vigyáyni kell, ha a baba sir akkor inkább ne tegyük külön.

Miért is ne hagyjuk sirni? Sokan azt tartják, hogy hadd tanuljon meg a gyerek önálló lenni és tanulja meg, hogy egyedül kell aludni, ha sir eleinte, majd egy két éjjel után nem fog, nem kapatjuk el.

Az az igazság, hogy a gyerek egy két nap alatt, vagy egy hét mulva megtanulja, hogy ne sirjon, mert úgy sincs értelme, nem jön hozzá senki, de egyáltalán nem tanul önállóságot, hanem azt tanulja meg, hogy nem segitenek neki. A kutatások azt bizonyitják, hogy ezek a gyerekek sokkal szorongóbbak lesznek, kevésbé alkalmazkodók, alacsony az önértékelésük, kerülő személyiségüek, mindig függnek másoktól és zárkozottabbak. Régebb azt tartották, hogy a sirás hasznos a tüdő fejlődésében, ezt viszont a nemrégi kutatások teljesen elutasitják, ugyanis megfigyelték, hogy a sirás több szempontból is negativan hat a szervezetre (megnő a sziv ritmus, a vérnyomás, agy károsodást, szivműködési zavart okoz).

A kutatók azt tartják, hogy a szülő annyiszor kell válaszoljon a gyerek hivására, ahányszor kéri  ( a szoptatásra is igaz), mert a gyerek nem születik azzal a képeséggel, hogy feldolgozza, megértse a számára zavaros környezet ingereit, ehhez neki segitségre van szüksége, kell aki megnyugtatsa, eligazitsa, megvigasztalja. És akkor ő ahhoz a személyhez fog húzodni mindig amikor zavart a lelki nyugalmi állapota, hogy megnyugtatsa magát és megtalálja lelki egyensúlyát. 

Ha az anya nyitott és érzékeny a gyerek jelzéseire, a gyerek megtanulja, hogy szeretetre méltó, hogy bizhat a környezetében, más emberekben, megtanulja, hogy az anya egy biztos alap, akitől kiindulhat a környezetet felfedezni és ha veszélyt, bizonytalanságot észlel, mindig van hova menni segitséget kérni, megnyugodni és akihez igazodni. Ezek a gyerekek önállóbbak, függetlenek, jó kapcsolatteremtők, jó önértékelésü, kellemes személyiségü emberek lesznek.

Kivánom, hogy találd meg a legjobb módszert a jó gyerek-szülő kapcsolat kialakitásához. A gyereked lelki fejlődése függ ettől. Rajtad múlik, milyen embert faragsz belőle.

Sok bölcsességet!